Ideje, hogy a szingliség is elfogadott életformává váljon
Az egyedülállókat sokan azzal vigasztalják: “zsák a foltját”, vagy “majd úgyis megtalálod az igazit”. Ám ezekben az egyébként jószándékú mondatokban is ott rejtőzik az ítélet, hogy valami nincs rendben velünk.
Ezt érzi Laura is, aki 24 évesen még mindig egyedülálló, és soha nem is vot kapcsolata. A fiatal nő elmondja: egyelőre még belefér a keresgélés, de egyre inkább érzi a nyomást, hogy előbb-utóbb meg kell állapodnia. Az édesanyja is egyre inkább aggódik, mi lesz, ha a lánya pár nélkül marad.
Laura Tinder-randikra jár, itt viszont ritkán kerül sor második találkozásra: “Túl sok mindennek kéne mindkét fél részéről stimmelnie, és én nehezen kötök kompromisszumot” - mondja.
Az újságíró, Gunda Windmüller szerint a fiatal nőkön óriási a nyomás, hogy párt találjanak:
“Olyan, mintha egy nő nem is lehetne boldog férfiak nélkül, mintha a barátok, a család, a szakmai elismerés nem is számítana. A gyerekvállalással kapcsolatosan is gyakran úgy viselkedünk, mintha az élet kihagyhatatlan része lenne” - mondja.
Laura hozzáteszi: az emberek elfelejtik, hogy egy kapcsolatban is lehet rosszul érezni magunkat, és a szinglik gyakran jobb kapcsolatokat ápolnak a barátaikkal, a családjukkal.
"Ideje lenne belátnunk, hogy szingliként és családban élni is normális. Akkor végre új perspektívában láthatnánk ezt a témát" - mondja.
